GÓTIKUS FALI KÁRPIT

Hölgy az egyszarvúval - a Látás 

(La Dame à la licorne - La Vue)

A hölgy az egyszarvúval egy Flandriában (gyapjú és selyemszálból) a XV. században szőtt, középkori faliszőnyegekből álló hat részes kompozíció. Az egyik leghíresebb és talán legszebb középkori falikárpit, melyet ma Párizsban őriznek.

Középkori falikárpitokkal várakban-kastélyokban találkozhatunk első sorban (ill. manapság múzeumokban). Egyrészt díszítő szerepük volt, másrészt a hideg ellen védtek. A szövés előtt általában eredeti méretben elkészítették a festményt, s utána szőtték meg szövőszéken: két henger között nyers színű fonál (felvevőszál), mely húrjai közé vezetik be a színes gyapjúfonalat egy színes minta alapján, majd a villával szorosan egymáshoz verik a szálakat, annyira, hogy ne látsszon a felvevőszál színe. Hogy könnyen szét lehessen választani minden második szálat, illetve könnyen lehessen váltani őket, nyüstöt használtak. Többnyire hátulról (fonák) készül, ezért előre sokszor egy tükröt tettek, hogy a szövő lássa a mintát. A formákat és a színeket egyenként is meg lehetett csinálni, nem kellett soronként haladnia a szövőnek. Nehezítette a szövést, hogy csak akkor lehet egyben látni az egészet, ha levágják a szövőszékről, addig a nagy része fel van tekerve a hengerekre és csak azt lehet látni, amin éppen dolgozik a készítő. Igazi művészet volt egy ilyen eszközt használni (egyik udvarhölgyünk tervezi majd egy ilyen eszköz beszerzését és próbaszövet készítését - ha érdekel a kezdeményezés és a történelem, vedd fel velünk a kapcsolatot bátran, szívesen látunk).

A falikárpitok többsége rengeteg művelődéstörténeti információt rejt a középkorról, tanulmányozásuk feltétlen ajánlott. A bayeux-i faliszőnyeg pld. (eredeti hossza 70m fölött volt, s közel 10 évig készült!) a 11. sz. végén készült igen hosszú, szőtt falikárpit, amely hímzett, színes képekben meséli el Anglia 1066-os normannok általi elfoglalását. (Rengeteget hivatkozott páncél és fegyvertörténészek körében is.) De kimondottan a gótikus falikárpit  készítés művészete Franciaországból, Il de France hercegségből indul, így a falikárpit készítésnek Párizs lesz a központja. Az első ilyen technikával készült ismert falikárpit 1380 körül készült Franciaországban: „Angersi Apokalipszis” (5m magas és 21 m széles, 7 részből álló, vörös-kék alapú levehető falikárpit, mely János Jelenések könyvét dolgozza fel) néven ismerjük. Az angers-i várban tekinthető meg - és hihetetlen gyönyörű! (Mind a vár, mind az impozáns fényjátékkal megvilágított faliszőnyeg.) Erről a várról s a falikárpitról olvashatsz majd még más helyen a honlapon! (Angers ti. Anjou hercegség központja volt.)

A Hölgy az egyszarvúval (La Dame à la licorne) falikárpit a XV. században készült, a rajta szereplő címer alapján talán Jean le Viste - VII. Károly francia király (1403-1461) udvarának befolyásos nemese - támogatásával, ill. megrendelésére. A kompozíció az emberi érzékeket mutatja be igen érzékletes módon. Jelképrendszere nagyon izgalmas. A hat érzék: 1. Ízlelés (Le GoÛt); 2. Hallás (L'OuÏe); 3. Látás (La Vue); 4. Szaglás (L'Odorat; 5. Tapintás (Le Toucher); 6. A vágy - avagy a szív érzéke (Mon Seul Désir). Ez utóbbi rengeteg vitára adott már alapot a művészettörténészek körében. Kétségtelen ennek jelképrendszere a legösszetettebb, s legnehezebben felfejthető. (A képek eredeti sorrendje is vitatott, ha volt egyáltalán.)

Mindegyik kép háttere ún. mille-fleur (am. ezer virág), vagyis rengeteg fajta (főként mezei) virág vegyes kompozíciója kék vagy vörös alapon. (Az egyes virágok a középkorban mind saját, többrétegű szimbolikával bírtak!) A középponti fő alak (a Hölgy) mellett minden esetben jobbról egy oroszlán, balról egy unikornis látható - kik mintegy az udvarhölgy társai. Időnként egy szolgáló udvarhölgy is megjelenik a kompozícióban. Ezen túl a virágágyas hátterén különféle kis díszítő állatok figyelhetőek meg (mind-mind ugyancsak külön jelentéssel bír - gondoljunk csak az Ai Vist lo Lop című közkedvelt középkori okszitán dalra, mely magyar confractiomban s okszitán eredetiben egyaránt az Aulae Cantus repertoárjába tartozik - ebben is a farkason kívül megjelenik a nyúl és a róka; s bizony ennek eredeti jelentés-visszaadására a magyar confranctiot erősen interpretatíve kellett megalkotni, hiszen ma már ezen jelképek középkori jelentése idegen számunkra) 

Az itt szereplő képen (a Látás) a Hölgy tükröt tart kezében, s a lábait finoman a Hölgy ölén nyugtató unikornis kedves tekintete köszön vissza abból. Az oroszlán a túloldalon a Le Viste família címerzászlaját tartja (három felkelő félhold, más értelmezés szerint francia croissant). A tükör ilyeténképpen való művészi használatára ritka de nem példanélküli.

A falikárpit egyébként a középkor után feledésbe merült, 1841-ben fedezte fel újra Prosper Mérimée a Boussac-i kastélyban. A helytelen tárolás következtében igencsak megromlott állapotban. George Sand regényíró műve hívta fel rá újra a nagyközönség figyelmét (tehát az irodalom hatása nem lebecsülendő). 1882 óta a jelenlegi helyén található kiállítva, a Cluny Középkori Múzeumban, Párizsban. Az ajánló irodalomjegyzékben is rálelhetünk egy, a falikárpit körül játszódó regényre, Tracy Chevalier tollából, mely immár magyar fordításban is elérhető s olvasható.

Ha szabad ennyi személyes megjegyzéssel élnem, Torday Alíz párizsi kutatóútját bemutató naplószerű könyve kedveltette meg velem először ezt a falikárpit-sorozatot. Ennek olvasását is mindenkinek ajánlom aki szereti a tartalmas, személyes hangvételű útikönyveket.
Meg kell még itt említeni a Vadászat az Unikornisra c. falikép kompozíciót is, mely a XV. sz. legvégén készült, s nem összekeverendő a Hölgy az Unikornissal c. faliszőnyeg-kompozícióval. Az ugyancsak híres Vadászat az Unikornisra ti. nem az érzékekről szól allegorikusan, de azt a legendát eleveníti meg, miszerint egy unikornist csak egy szűz lány tud meglovagolni (ill. jelen esetben megszelídíteni, befogni). Ezen falikárpitnak mind keresztény, mind pogány interpretációja ismert. (De nem szerepel rajta a legenda azon része, miszerint a szűz lány emlőiből táplálkozna az unikornis, s így lehetne őt befogni.)

Az unikornis mint címerállat szimbolikai jelentésére itt nem térhetünk ki részletesen - de van olyan értelmezés, miszerint az Unikornis Krisztus alteregója lenne, s a rá való kegyetlen vadászat ill. a szűz általi megszelídítése Krisztus szenvedéstörténetére, ill. Szűz Máriára utalna. Ezen jelképek kereszténység előtti szemantikája így formálódott újra keresztény köntösben.

Irodalomjegyzék:

- Chevalier, Tracy: A hölgy és az egyszarvú (Geopen Kiadó, 2004)

- Thomas P. Campbell: Tapestry in the Renaissance: Art and Magnificence (Metropolitan Museum of Art, 2002)

- Torday Aliz: Hölgy, egyszarvúval (Gondolat, Budapest, 1974)

Képek jegyzéke (lefelé haladva):

26. Kép: Hölgy az Egyszarvúval - a Látás. Középkori falikárpit a XV. századból. Cluny Középkori Múzeum (Musée de Cluny - Musée du Moyen-Âge), Párizs.

Összeállította: Pávay Tibor