A mindszenti Kapuváry család
A Kapuváry Veszprém-, Fejér- és Baranya vármegyékben szétágazó régi nemesi család, amelynek történetét szűkebb pátriánkban a XVIII. századtól ismerjük. A török hódoltság és a rendi felkelések alatt sok nemesi levél elveszett, miközben az új nemesítések miatt nőtt a nemesség száma. Sokan adták ki magukat jogtalanul nemesnek. Mindez szükségessé tette a nemesi családok és személyek rendszeres revízióját. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Tolna megyében Kapuváry József fordul elő az igazolt nemesek között, aki Meszlenyi János, Györköny betelepítője unokájának, Sixty Johannának a férje, Cece egyik birtokosa, és II. József idejében Tolna megye alispánja. A család Fejér megyétől 1790-ben nyert megújított nemesi bizonyítványt. A Kapuváryak a „mindszenti”, illetve „újmindszenti” előnevet használták. A család ősi fészke a Baranya megye területén fekvő középkori Mindszent (a török idők után Újmindszent) település volt, amely a mai Bogádmindszent község része volt. A Kapuváryak sorából a XVIII. század második felében még két nevezetes egyházi személyiséget emelhetünk ki. Egyikőjük Kapuváry Márton, aki a tolnai plébániáról került 1740-ben Pécsre, majd ott 1749-66-ig székes káptalani mesterkanonok volt. Ő építtette Pécsett a Janus Pannonius utcában álló, ma „lakatos” házként ismert épületet 1744-ben, amely mai végleges alakját 1772-ben kapta meg. Az építkezések emlékét a homlokzaton két egymás mellé helyezett címer őrzi: az egyik a Kapuváry címer, a másik a későbbi átépítést végző kanonoké.
A Cecén született újmindszenti Kapuváry Antal, a már említett Kapuváry József fia, veszprémi kanonokként írta be nevét a város történetébe. Az ő 1793-ban építtetett háza is Veszprém egyik nevezetessége. Halála előtt a megyének adományozta, hogy itt szülhessenek a házasságon kívül élő asszonyok, nevelhessék a kitett gyermekeket. A később városházaként is funkcionáló épület homlokzatát szintén a Kapuváry címer díszíti. A családi jelvényt a györkönyi temetőben álló sírköveken közelebbről is megszemlélhetjük. A címerpajzs közepét egy hármas halom mellett ágaskodó egyszarvú (unicornis) foglalja el. A homloka közepéből kinövő szarvat viselő fehér színű ló a heraldikában meglehetősen gyakori szimbólum, és elsősorban az erőt, a hatalmat jelképezi. Mellette jobb oldalt holdarc, balról hatsugarú csillag látható. A kehely formájú címersisak díszeként fent megismétlődik az egyszarvú alakja. A sisakból kétoldalt kiinduló, a pajzsot közrefogó takaró stilizált növényt ábrázol.Györkönyben mindszenti Kapuváry János neve ismert, aki – a Meszlenyi családfából leágazó – Salamon Judittal kötött házassága révén válik itt birtokossá a XIX. század elején. Azon földesurak közé tartozik, akik nem távolról irányítják gazdaságukat, hanem helyben is laknak. A Kapuváry kúria (további négy közbirtokoséval együtt) a falu északi végén, Diósban állt. Az épület mára sajnos nyomtalanul eltűnt. Kapuváry János baranyai táblabíróból lesz 1818-ban Tolna vármegye főszolgabírója. Sokirányú érdeklődését és tájékozottságát mutatja, hogy ekkor már előfizetője az egy évvel korábban indult, majd később híressé vált folyóiratnak, a Tudományos Gyűjteménynek. A főbírói tisztet később többször is betölti. Ebben a minőségében küldi ki 1829-ben a községek jegyzőinek a feladatot, hogy válaszoljanak Egyed Antalnak 22 kérdésére, amely nevezetes felmérés ma a helytörténészek egyik alapvető forrásmunkája. Az ő diósi birtokán kerülnek elő 1820-ban a cikádákat is rejtő római kori leletek. Mint közéleti ember az 1830-as évektől a megyei reformer nemességgel tart.Kapuváry János magánélete tragikusan alakult. Mind a négy gyermekét – két fiát és két leányát – fiatal korukban elveszítette. Volt olyan év (1840), amikor egy héten belül egymásután kettőt temetett el: László április 11-én, 21 éves korában, Erzsébet 17-én 18 évesen hunyt el. Miután 1845-ben utolsó gyermeke is meghalt, 1848. január 2-án Kapuváry János egy Galíciából származó nyolc év körüli elhagyott fiút vett magához, akit később Kapuváry Antal néven örökbe fogadott. Ez év márciusában felesége is eltávozott az élők sorából. A maga korában nagy visszhangot keltett halálesetet Tolnai Lajos is megörökítette „A Kapuváry kastély” című novellájában. A sorscsapásoktól megtört apa és férj szinte eszét vesztette fájdalmában. „Kiszaladt a halott mellől, puskát ragadt és fellőtt a magas égre, hogy lelője az istent.” – írja Tolnai. Néhány hónap múlva, 1848 szeptemberében Kapuváry János a „haza czéljaira” felajánlotta régiséggyűjteményét, amelyből 30 darab fegyvert Szemere Bertalan belügyminiszter rendeletére a Nemzeti Múzeum számára válogattak ki: pisztolyokat, szerszámíjat, handzsárokat, sisakokat és 13 régi puskát. 1852-ben fogadott fia ügyében a megyehatósághoz fordult. Levelében azt írta, hogy Antalt „iparüzletre” szeretné taníttatni, de ehhez kellene a gyermek keresztlevele, és kéri a hatóságot, segítsen ennek megszerzésében a galíciai Bielitzhez tartozó Peczerka nevű helységből. Három év múlva, 1855-ben az „utolsó Kapuváry” is – ez áll a györkönyi temetőben a családi sírbolt felett fekvő sírkövén – meglelte örök nyugalmát. 1865-ben a magyar királyi udvari kancellária közlése szerint „Kapuváry Antal, gyámja és legközelebbi rokona javallata, valamint a megyei árvatörvényszék mint gyámhatóság ajánlata alapján nagykorúnak nyilváníttatik.” További sorsát nem ismerjük.
Brunn János 2010. október
Forrás: gyorkony.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése