A következő címkéjű bejegyzések mutatása: címer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: címer. Összes bejegyzés megjelenítése

EGYSZARVÚ MAGYAR TELEPÜLÉSEK CÍMEREIBEN II.

EGER


Eger város címere csücskös talpú kék pajzs, amelynek zöld talpán természetes színű, két lőréses, három, pártázatos, nyitott kapujú bástyával megerősített védőfal áll. Balról ágaskodó ezüst (fehér) EGYSZARVÚ, első lábaival hegyével felfelé álló, arany markolatú, kétélű ezüst kardot tart, amelyre zöld kígyó tekeredik. A kard hegyén ezüst hatágú csillag. Jobbról természetes színű, kiterjesztett szárnyú sas lebeg, karmai között nyitott könyvet tart. A pajzsfő közepén arany napkorona fele. A pajzsot takarók helyett barokkos arany-ezüst indadísz keretezi, az indák közül jobbra és balra egy-egy vörös nyelvű griff feje tekint ki.

Forrás: Wikipédia

EGYSZARVÚ ÁBRÁZOLÁS CSALÁDI CÍMERBEN II.

A mindszenti Kapuváry család


A Kapuváry Veszprém-, Fejér- és Baranya vármegyékben szétágazó régi nemesi család, amelynek történetét szűkebb pátriánkban a XVIII. századtól ismerjük. A török hódoltság és a rendi felkelések alatt sok nemesi levél elveszett, miközben az új nemesítések miatt nőtt a nemesség száma. Sokan adták ki magukat jogtalanul nemesnek. Mindez szükségessé tette a nemesi családok és személyek rendszeres revízióját. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Tolna megyében Kapuváry József fordul elő az igazolt nemesek között, aki Meszlenyi János, Györköny betelepítője unokájának, Sixty Johannának a férje, Cece egyik birtokosa, és II. József idejében Tolna megye alispánja. A család Fejér megyétől 1790-ben nyert megújított nemesi bizonyítványt. A Kapuváryak a „mindszenti”, illetve „újmindszenti” előnevet használták. A család ősi fészke a Baranya megye területén fekvő középkori Mindszent (a török idők után Újmindszent) település volt, amely a mai Bogádmindszent község része volt. A Kapuváryak sorából a XVIII. század második felében még két nevezetes egyházi személyiséget emelhetünk ki. Egyikőjük Kapuváry Márton, aki a tolnai plébániáról került 1740-ben Pécsre, majd ott 1749-66-ig székes káptalani mesterkanonok volt. Ő építtette Pécsett a Janus Pannonius utcában álló, ma „lakatos” házként ismert épületet 1744-ben, amely mai végleges alakját 1772-ben kapta meg. Az építkezések emlékét a homlokzaton két egymás mellé helyezett címer őrzi: az egyik a Kapuváry címer, a másik a későbbi átépítést végző kanonoké. 

A Cecén született újmindszenti Kapuváry Antal, a már említett Kapuváry József fia, veszprémi kanonokként írta be nevét a város történetébe. Az ő 1793-ban építtetett háza is Veszprém egyik nevezetessége. Halála előtt a megyének adományozta, hogy itt szülhessenek a házasságon kívül élő asszonyok, nevelhessék a kitett gyermekeket. A később városházaként is funkcionáló épület homlokzatát szintén a Kapuváry címer díszíti. A családi jelvényt a györkönyi temetőben álló sírköveken közelebbről is megszemlélhetjük. A címerpajzs közepét egy hármas halom mellett ágaskodó egyszarvú (unicornis) foglalja el. A homloka közepéből kinövő szarvat viselő fehér színű ló a heraldikában meglehetősen gyakori szimbólum, és elsősorban az erőt, a hatalmat jelképezi. Mellette jobb oldalt holdarc, balról hatsugarú csillag látható. A kehely formájú címersisak díszeként fent megismétlődik az egyszarvú alakja. A sisakból kétoldalt kiinduló, a pajzsot közrefogó takaró stilizált növényt ábrázol.Györkönyben mindszenti Kapuváry János neve ismert, aki – a Meszlenyi családfából leágazó – Salamon Judittal kötött házassága révén válik itt birtokossá a XIX. század elején. Azon földesurak közé tartozik, akik nem távolról irányítják gazdaságukat, hanem helyben is laknak. A Kapuváry kúria (további négy közbirtokoséval együtt) a falu északi végén, Diósban állt. Az épület mára sajnos nyomtalanul eltűnt. Kapuváry János baranyai táblabíróból lesz 1818-ban Tolna vármegye főszolgabírója. Sokirányú érdeklődését és tájékozottságát mutatja, hogy ekkor már előfizetője az egy évvel korábban indult, majd később híressé vált folyóiratnak, a Tudományos Gyűjteménynek. A főbírói tisztet később többször is betölti. Ebben a minőségében küldi ki 1829-ben a községek jegyzőinek a feladatot, hogy válaszoljanak Egyed Antalnak 22 kérdésére, amely nevezetes felmérés ma a helytörténészek egyik alapvető forrásmunkája. Az ő diósi birtokán kerülnek elő 1820-ban a cikádákat is rejtő római kori leletek. Mint közéleti ember az 1830-as évektől a megyei reformer nemességgel tart.Kapuváry János magánélete tragikusan alakult. Mind a négy gyermekét – két fiát és két leányát – fiatal korukban elveszítette. Volt olyan év (1840), amikor egy héten belül egymásután kettőt temetett el: László április 11-én, 21 éves korában, Erzsébet 17-én 18 évesen hunyt el. Miután 1845-ben utolsó gyermeke is meghalt, 1848. január 2-án Kapuváry János egy Galíciából származó nyolc év körüli elhagyott fiút vett magához, akit később Kapuváry Antal néven örökbe fogadott. Ez év márciusában felesége is eltávozott az élők sorából. A maga korában nagy visszhangot keltett halálesetet Tolnai Lajos is megörökítette „A Kapuváry kastély” című novellájában. A sorscsapásoktól megtört apa és férj szinte eszét vesztette fájdalmában. „Kiszaladt a halott mellől, puskát ragadt és fellőtt a magas égre, hogy lelője az istent.” – írja Tolnai. Néhány hónap múlva, 1848 szeptemberében Kapuváry János a „haza czéljaira” felajánlotta régiséggyűjteményét, amelyből 30 darab fegyvert Szemere Bertalan belügyminiszter rendeletére a Nemzeti Múzeum számára válogattak ki: pisztolyokat, szerszámíjat, handzsárokat, sisakokat és 13 régi puskát. 1852-ben fogadott fia ügyében a megyehatósághoz fordult. Levelében azt írta, hogy Antalt „iparüzletre” szeretné taníttatni, de ehhez kellene a gyermek keresztlevele, és kéri a hatóságot, segítsen ennek megszerzésében a galíciai Bielitzhez tartozó Peczerka nevű helységből. Három év múlva, 1855-ben az „utolsó Kapuváry” is – ez áll a györkönyi temetőben a családi sírbolt felett fekvő sírkövén – meglelte örök nyugalmát. 1865-ben a magyar királyi udvari kancellária közlése szerint „Kapuváry Antal, gyámja és legközelebbi rokona javallata, valamint a megyei árvatörvényszék mint gyámhatóság ajánlata alapján nagykorúnak nyilváníttatik.” További sorsát nem ismerjük.



Brunn János 2010. október
Forrás: gyorkony.hu

EGYSZARVÚ MAGYAR TELEPÜLÉSEK CÍMEREIBEN I.


SZIGLIGET KÖZSÉG

(Veszprém megye)


A csücskös talpú címerpajzson, osztatlan kék színű pajzsmezőben: a címerkép a pajzstalpon nyugvó zöld színű kettőshalmon ezüstszínű tornyos várat ábrázol. A toronysisakos bástya a nagyobb halom alatt lévő kisebb halmon áll. A pajzsfő jobb és bal oldalán aranyszínű félhold és csillag látható.
A címerpajzs felső peremének közepére egy ezüstszínű rostélyos sisak van helyezve, amely szembe néz. A sisak piros bélésű és arany díszítésű. A sisakkoronából egy jobbra néző, ágaskodó, ezüst színű unicornis (egyszarvú) emelkedik ki. A sisakdísz a pajzs két oldalán a pajzsmező színeit ismétli: jobb oldalon kék és a fonákján ezüst, a bal oldalon zöld és a fonákján arany.
A címerkép Szigliget várát ábrázolja. A rajz változtatás nélkül a község 1861-es pecsétje alapján készült. A vár ábrázolása meglepően valósághű, holott az 1702-ben felrobbantott vár a XIX. században már erősen romos volt, ahogy ez több, korabeli ábrázolásból kitűnik.
Ennek valószínű magyarázata az, hogy az 1861-ben készült pecsét ábrája egy korábbi pecsét rajzának hű másolata lehetett. E pecsét elveszett ugyan, de létezését egy 1697-es okirat említi. Az előző pecsét készítésekor még épen állt a vár, innen a valósághű ábrázolás. A fentieket bizonyítja a XVII. századból fennmaradt metszet, amely a várat nagyon hasonlóan ábrázolja, mint az 1861-es pecsét rajza. Sőt a metszet alapján az is megállapítható, hogy a pecsét ábrája délkeleti irányból nézve, a vár legmagasabb pontján álló öregtornyot és a két oldalán húzódó palotaszárnyakat ábrázolja. A rajz érdekessége, hogy a középső bástya alapja jóval lejjebb van, mint a két oldalán álló épületek alapjai. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a címertan (heraldika) nem ismeri a térbeli ábrázolást. A pecsét készítői viszont így kívánták érzékeltetni a valóságnak megfelelően, ez a hármas épületegyüttes nem egy síkban helyezkedik el. Az öregtorony és a tőle nyugatra húzódó többszintes palotaszárny romjai ma is ott magasodnak a falu felett.
A címerrajzon látható kettőshalom is a valóságnak megfelelően a Várhegyet ábrázolja. A hegyhez dél felől csatlakozó alacsonyabb sziklás nyerget a nagyobb halom alatt húzódó kisebb halom jelképezi.
A címerpajzs eredeti rajza mellé Szigliget címerének megrajzolásakor az alábbi kiegészítések kerültek: a pajzson a bástya jobb oldalára arany félhold, a bal oldalára aranycsillag. A félhold a török uralmát, a csillag az ellenük harcoló végvári vitézek hősiességét jelképezi.
A címerpajzs a heraldika szabályainak figyelembevételével barokk stílusú sisakkal és sisakdíszekkel került kiegészítésre. A címereken bevett szokás, hogy a sisakkoronán megismétlik a címerpajzs ábrázolását, de ettől eltérően teljesen más alakot is ábrázolhatnak. A kiegészítésnél a sisakdísz eltér a pajzsalaktól, felvéve a Tóti-Lengyel család címerállatát, az ágaskodó egyszarvút. Mivel a vár XVII. századi, máig is fennmaradt, faragott homokkő címerében is az ágaskodó egyszarvú szerepel, ez a kiegészítés történelmileg hiteles.

EGYSZARVÚ ÁBRÁZOLÁS CSALÁDI CÍMERBEN I.

A NEMESSÁNYI CSALÁD


A Szepességben élõ Nemessányi családnak III. Endre király adományozott nemességet az 1300. július 2-án kelt ún. "Leleszi oklevél" tanúsága szerint. 
Az általunk ismert címer Nemessányi Mihály (+1694) nevéhez fűződik, aki néhány társával hordóba rejtőzve kikémlelte a törökök táborát; ennek eredménye lett az 1667-es nyertes csata a törökök ellen. A címerpajzs kék mezőjében három rózsa és egy csillag, tetején, ötágú koronán fehér unikornis (egyszarvú) ágaskodik. Nemessányi Bálint (+1706) ezidőtájt kuruc diplomata volt, Thököly Imre bizalmasa (állítólag ifjúkorában nevelője). A felvidéki fejedelemség követeként működött Lengyel- és Franciaországban. Thökölyt 1691-ben elkísérte a török száműzetésbe, majd amnesztiát kapott és hazatért. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen Sáros vármegye egyik képviselõje volt. Nemessányi András részt vett a jakobinus-összeesküvésben. Neve a Martinovics-fán is szerepel. 1795-ben ő is a vádlottak padján állt, de fiatal korára való tekintettel nem ítélték el. Nemessányi Károly a híres eperjesi evangélikus kollégiumban többek között Pulszky Ferenc prefektusa volt, később mint ügyvéd működött. 1827-28-ban õ szervezte meg Eperjesen az Ifjúsági Magyar könyvtárat és a Magyar Társaságot. E fiatalok közül sokan részt vettek, sõt vezetõ szerepet vállaltak az 1848-as forradalom elõkészítésében. Nemessányi Sámuel Félix (1837-1881) neve a zeneművészetben világhírûvé lett.